A digitális világ hatása a mai fiatalokra

Szerző:  •  március 22, 2021  •  A digitális világ hatása a mai fiatalokra bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Az alábbiakban szeretnék – a teljesség igénye nélkül – egy kis ismeretet adni arról, hogy milyen hatása lehet annak, ha a mai fiatalok sok időt töltenek a valósággal párhuzamos világban, a digitális térben.

 

Nézzük meg a ma élő generációkat a digitális eszközökkel való kapcsolatuk tekintetében. A Veterán generációnak, a 1925-1942 között született időseinknek, minimális kapcsolatuk van a digitális eszközökkel. Az utánuk következő Baby boom generáció (1943-1960)  tagjai középkorú felnőttként találkoztak a számítógépekkel, használnak pl. okostelefont, de nem vált az új eszköz életük szerves részévé. Bár a mostani járványhelyzet okozta fizikai távolságtartás miatt egyre inkább használják ők is kapcsolattartásra okoseszközeiket. Az 1961 és 1981 között született emberek alkotják az X generációt, akiknek a tagjai kamaszként vagy fiatal felnőttként kerültek kapcsolatban a digitális világgal. Munkájukat befolyásolja, sőt meghatározza az új technológia és magánemberként is széles körben használják az okostelefont. Utánuk születtek az Y generáció tagjai (1982-1995), akiket a digitális nemzedék első hullámaként emlegetnek. Ők még a könyvespolc alá születtek, de már gyerekként találkoztak számítógéppel és internettel. Munkájukba és magánéletükbe szervesen beépültek a digitális eszközök, számukra megszokott környezetet jelent a digitális világ.

Az 1996 és 2010 között született fiatalok alkotják a Z generációt, szüleik nagy valószínűséggel az X generáció tagjai, nagyszüleik pedig Baby boomerek. A Z generáció tagjai a digitális eszközöket az életük első éveitől használják, az okostelefon a mindennapjaik része, fiatal koruktól kezdve idejük jelentős részét online töltik, sokszor közösségi oldalakhoz kapcsolódva, könnyen eligazodnak a digitális világban. A 2010 után született gyerekek alkotják az Alfa generációt, szüleik az Y generáció tagjai, nekik teljesen természetes a digitális tér, sajnos gyakran az első életévük előtt kapcsolatba kerülnek az okosképernyőkkel.

 

Mit ad az online tér és a közösségi média a mai fiataljainknak?

 

  • Gyorsaságot: bármilyen információhoz másodpercek alatt hozzáférnek. Ebben veszély is rejlik, mert nemcsak hasznos információkhoz jutnak hozzá, hanem olyan tartalmakkal is találkozhatnak, melyek életkoruknak vagy érzelmi fejlettségüknek nem biztos, hogy megfelelő.

 

  • Azonnali kapcsolódási lehetőséget ad a digitális eszköz. Egy X generációs vagy még korábban született fiatalnak órákig kellett magában tartani egy történést, érzést, amit szeretett volna megosztani legjobb barátjával, mert pl. nem volt vezetékes telefon sem, meg kellett várni, míg találkoztak, el kellett hozzá menni, hogy elmondhassa. Egy Z generációs fiatal 5-6 másodperc alatt biztosan el tud érni valakit a barátai közül. Ezáltal a holdig funkció, mely az érzések tartásának képessége, másodpercekre rövidül, pedig komoly lélektani jelentősége van annak, hogy a feszültségeket mikor és milyen gyorsan öntjük ki magunkból. Az internet azonnali feszültségcsökkenést kínál, tehát az érzelmi inkontinenciát támogatja, ami egy olyan nem szerencsés pszichés beállítódás, amelynek az azonnali kiadás, továbbadás a lényege. Ha az érzéseinket, szorongáskeltő élményeinket szinte a történéssel egyidejűleg valaki másnak elmondjuk, akkor a másik embert is megterhelheti, mert az azonnaliság rá is hat. Továbbá az érzelmi inkontinencia hátráltatja a saját érzések és megoldások kitermelődését, mert az elmesélés ugyan csökkenti a feszültséget, de sokszor megfoszt attól, hogy rátaláljunk a saját gondolatainkra. Azok az emberek, akik azonnal elmondják a sérelmeiket, gyakran azt tapasztalják, hogy hiába mondják el sok embernek a problémát, nincs igazi megoldóképlet, mert azt mindenki csak a saját lelki mechanizmusai segítségével termelheti ki. A valódi megértés és megoldás időigényes lélektani munka, amely alatt jó, ha az illető magában tartja a bántó lelki tartalmakat, ami kétségtelenül további feszültség- vagy szorongásérzéssel jár, de segít kitermelni a jobb megoldást. Aki egy érzelmileg feszült helyzetben szinte azonnal, inkontinens módon kiereszti magából a lelki tartalmakat azzal az történik, hogy az őt ért ingerek szinte feldolgozás nélkül futnak át rajta, mások véleménye kell a megnyugvásához, saját érzelmi szükségletét másokon keresztül éli át. Tehát mások önértékelésére támaszkodik, nem sajátjára, így a megfelelés vagy a hasonulás vágya vezeti.

 

  • A csend elkerülhetővé válik a digitális eszközökkel. A legriasztóbb tényező a mai gyerekeknek a csend, mindig szól valami a háttérben. Pedig a csend ideje segít szabályozni érzelmeinket, megemészteni bizonyos információkat és megnyugodni.

 

  • A digitális eszközök használatával a megismerési, információfeldolgozási és gondolkodási tevékenységek, azaz a mai fiatalok kognitív funkciói előreszaladhatnak, azonban az érzelmi apparátusuk normális sebességgel fejlődik. Mint ahogy fentebb már írtam róla, rengeteg információhoz jutnak hozzá, állandó információ „cunami” hat rájuk. Előfordulhat egy-egy információ esetében, hogy a fiatal az eszével még csak-csak felfogja, hogy mi történik, de érzelmei még nem elég fejlett ahhoz, hogy azokat a kontextusokat megértse, nem tud mit kezdeni a helyzetekkel és sokk érheti. Ugyanez történhet a nem életkoruknak megfelelő online játékok esetében is, amikor is érzelmileg túlstimulált helyzetbe kerülhetnek, mely érzések a játék után bennük maradhatnak feldolgozatlanul.

 

  • Multitasking – a mai fiatalok egyszerre több dologra is képesek figyelni. A számítógépen több ablak van megnyitva, online játékot játszik, mellette csetel, videohívásban van, szól a tv és még közben a házi feladatba is beír néhány választ. Nekik nem okoz gondot a digitális tér és a valóság közötti ki-bezsilipelés. Ez ez többfókuszú lebegő figyelmi állapot és az egyfókuszú figyelem eltűnik, a fiatal nem tud, nem akar csak egy dologgal foglalkozni.

 

  • A közösségi média lehetőséget nyújt mások életébe való belelátásra, saját élményeink megosztására. Azonban a mai fiatalok nagy része a közösségi oldalakon élik mindennapjaikat. A korábbi generációk fiataljai esetében meghatározott számban voltak jelen egy fiatal körül az emberek (ismerte osztálytársait, az évfolyam néhány tagját, a lakóhelyén bizonyos számú embert, családi ismerősöket), tőlük bizonyos mennyiségű visszajelzést kapott és saját erőből, belsőleg kellett előállítania önbizalmát, belső biztonságérzetét, nyugalmát. A mai fiatal identitása (énazonosság érzése) a közösségi médiában a több száz, több ezer követő révén a többiekkel való kapcsolatok által válik meghatározottá. Ha kitesz egy posztot, arra like-okat, szívecskéket kap, követői lesznek, tehát jön egy külső pozitív visszajelzés, ennek érzelmi fontossága nagy, újabb és újabb képeket, posztokat kell kitenni, jelen kell maradni a közösségi médiában, hogy kapjon elegendő pozitív visszajelzést. De ezek az emojik átmeneti jó érzést biztosítanak csak, a hatásuk gyorsan eltűnik. A belső biztonság és nyugalom érzése olyan állapot, melyet valódi működőképesség csak akkor jellemez, ha önmagunk állítjuk elő. Ehhez szükség van türelemre és elég jó érzelmi viszonyra saját Én-ünkkel, melynek kialakulása már gyerekkorban megkezdődik. A mai fiatalok nagy része viszont a digitális tér, közösségi média adta pozitív visszaigazolásba kapaszkodik, mely olyan töltés számukra, amit nem akarnak elveszíteni, az önmagukkal való önreflektív kapcsolatuk nem túl jól működik, az önmaguk érzelmi minősítéséhez másokra van szükségük, nem tudnak maguknak olyan dicséretet mondani, ami megnyugtatja őket.

 

  • A FoMO jelenség (Fear of Missing Out – félelem attól, hogy lemaradunk vagy kimaradunk) nemcsak a fiataloknál, de akár az X generáció vagy Baby boomer tagjai között is felismerhető. Ez egy átható félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk. Ez is a közösségi média egyik hozománya. Pl. ebben a pillanatban a barátaink éppen koncertre készülődnek, moziban ülnek, közösen kirándulnak, mi pedig a közösségi médiának köszönhetően a legtöbb esetben pontos képet kapunk róla, hogy milyen jól érzik magukat, NÉLKÜLÜNK. Eddig kellemesen telt a napunk, de most már biztosan tudjuk, hogy érezhetnénk magunkat sokkal jobban is. Tehát a FoMO a lehetőség sokasága miatt elkerülhetetlen veszteség érzése, ami mindenkinél kicsit másképp jelentkezik. Tehát amikor

mások posztjai láttán nem tudunk tiszta szívből örülni, valójában a „valahová tartozás” iránti vágyunk sérül, fáj, hogy kimaradtunk valamiből, a FoMO elszakít a többiektől.

 

  • A közösségi médiában gyakran a fiatalok olyan világot látnak, ahol mindenki a saját ideális változatát mutatja, karrier és párkapcsolatok terén is csak a legjobbat. Ezek rossz érzéseket, boldogtalanságot és a csalódottságot kelthet bennük. Az online illúziók csábító világa a valóságot szürkébbnek mutatja, melyet nem olyan élvezetes megélni. A közösségi média oldalaira való regisztrálás során megalkotott idealisztikus profil, gyakran nem egyforma a fiatal valódi jellemével. Ez megzavarhatja a személyiség érzelmi apparátusának fejlődését.

 

 

 

Maradics Nóra Maida

iskolapszichológus

 

Tari Annamária: Az online tér hatalma és generációk a XXI. században előadás

https://mipszi.hu/cikk/200529-erzelmi-inkontinencia

https://mindsetpszichologia.hu/fomo-tenyleg-mindenrol-lemaradunk