Hogyan növelhetjük a gyerek motivációját a tanulásra?

Szerző:  •  április 01, 2021  •  Hogyan növelhetjük a gyerek motivációját a tanulásra? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kedves Szülők!

 

Az alábbiakban abban szeretnék egy kis segítséget adni, hogyan motiválják gyermekeiket a tanulásban. Gyakori probléma, hogy a gyerekek ellenállnak a tanulásnak vagy fárasztónak tartják azt, a szülő vagy pedagógus minden erőfeszítése ellenére. Most ez egyes gyerekek esetében a digitális oktatás alatt ismét felerősödhetett.

 

Először arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi különbözteti meg a motivált és nem motivált gyerekeket. A gyerekek tanulása esetén két motivációs minta figyelhető meg. A motivált gyereket fejlődési szemlélet jellemzi. Ezek a gyerekek akkor is megőrzik optimizmusukat, ha kudarc éri őket. Kitartóbbak és olyan feladatokat keresnek maguknak, amelyek kihívást jelentenek számukra. Saját teljesítményüket és képességeiket jól meg tudják becsülni.

 

A nem motivált gyerekek reménytelen motivációs mintával rendelkeznek. Amikor hibáznak, akkor feladják a további próbálkozást és megpróbálják elkerülni a hasonló feladatokat. Ha nem így tennének, akkor vállalnák annak a kockázatát, hogy kiderül róluk, hogy nem elég okosak vagy tehetségesek, ez elől a szégyenérzés elől menekülnek ezáltal. Ha a gyerek értékeli teljesítményét és megijed attól, hogy nem lesz elég jó, akkor elkezd félni a kihívásoktól. Így ha valamiért küzdeniük kell, hamar elvesztik az érdeklődésüket, mert úgy gondolják, nem képesek rá.

 

Egyik mintázat sem függ a gyerek IQ-jától vagy iskolai előmenetelétől. De nem mindegy, hogy a gyerekek mit gondolnak az intelligenciáról. Úgy mint egy tulajdonságra vagy úgy mint egy fejleszthető képességre. Így az sem mindegy, hogy mit gondolnak az erőfeszítésekről és az eredményekről. Úgy gondolják, hogy a siker a képességektől függ és a képességeik állandóak, vagy  pedig abban hisznek, hogy a siker az erőfeszítések eredménye.

 

 

Fontos, hogyan dicsérjük a gyereket. Amennyiben egy gyerek tehetségét és képességeit dicsérjük, úgy a reménytelen motivációs minta erősödhet a gyermekben, ami a további kihívások elutasítását eredményezheti és könnyebb feladatok esetén is teljesítményromlást okozhat. Ezzel szemben, ha az erőfeszítést és kitartást értékeljük, úgy teljesítményjavulást érhetünk el.

 

 

Nem is gondolnánk, milyen fontos a kommunikáció.

Ha ezt mondjuk a gyereknek, hogy:

„Ezt nagyon gyorsan megtanultad. Milyen okos vagy!”

Ebből a mondatból a gyerek ezt hallja ki:

„Ha nem gyorsan tanulok, nem vagyok okos!”

 

 

Vagy „Te kész zseni vagy. Úgy kaptál ötöst, hogy alig tanultál!”

Ebből ezt következteti a gyerek:

„Inkább nem tanulok, mert nem fognak zseninek tartani.”

 

 

Tehát, ha az eszükért dicsérjük a gyerekeket, a motivációjukat és a teljesítményüket is csökkentjük.

 

 

Mit tegyünk tehát?

 

  1. Gondoljuk végig saját szemléletmódunkat. A hitelesség miatt fontos tisztázni magunkban, hogy mit gondolunk a tehetségről, intelligenciáról? Hogyan viszonyulunk a kudarcokhoz? Mennyire szeretjük a kihívásokat?
  2. A folyamatról és a haladásról fogalmazzunk meg üzeneteket a gyerek számára. Emeljük ki a sok edzést, kitartást, tanulást. Fejezzük ki, hogy becsüljük és fontosnak tartjuk az erőfeszítéseit és döntéseit:

 

„Sokat tanultál és meg is látszik azon, hogy mennyit fejlődtél!”

„Nagyon tetszett, hogy mindent beleadtál!”

„Nagyon örülök, hogy ekkora erőfeszítéseket teszel és hogy a legnehezebb dolgokat is igyekszel megtanulni!”

„Nagyon tetszik, hogy több oldalról közelítesz a megoldás felé!”

„Többször elolvastad az anyagot, írtál vázlatot, ellenőrző kérdéseket tettél fel és ez nagyon jól működött!”

„Rengeteg munka volt vele, de megérte, mert nagyon sokat tanulhattál belőle!”

 

  1. A vizsgáknál és a szerepléseknél is ugyanezen elveket kövessük:

„Nekünk az számít, hogy nagyon sokat dolgoztál, kitartottál és megtanultál mindent, amit csak lehetett!”

„Büszkék vagyunk rád, amiért nem adtad fel és akkor is tovább gyakoroltál, amikor nem volt kedved!”

 

  1. „Nem kell megvédeni a kudarctól! Fejezzük ki inkább együttérzésünket és legyünk őszinték. Építő kritika csak az lehet, amikor segítséget is ajánlunk a gyerek számára a megoldások megtalálására és a hibák kijavítására.

 

„Nagyon kiábrándító, ha valaki ennyit készül és az mégsem elég, lehet, hogy nem álltál még készen a győzelemre. Mit szólnál, ha többet gyakorolnánk?”

„Ez a házi feladat tényleg unalmasnak tűnik. Együtt érzek veled, hidd el! Találjunk ki valamit, amitől érdekesebb lehet!”

„Elszomorít, amikor azt látom, hogy kihagyod a lehetőségeket! Van ötleted mi segítene, hogy többet tanulj?”

 

  1. Ne csökkentsük az elvárásokat! Ugyanis a gyerekek azt fogják hinni, hogy a könnyű munka és a dicséret magától értetődő. A legjobb a szigorú, fegyelmezett, de szeretetteljes és bírálatmentes légkör kialakítása. Kihívások elé kell állítani a gyereket és közben el kell érnünk, hogy úgy érezzék, folyamatosan fejlődnek. Érezniük kell, hogy nem mondunk le róluk és hangsúlyozni kell, hogy ami nem sikerült nekik, az csak annyit jelent, hogy MÉG nem sikerült. Kitartó munkával menni fog, de el kell fogadnunk, hogy a sikerhez nincsenek rövidebb utak.

 

Maradics Nóra Maida

iskolapszichológus